|
|
8Gensoukyou határán, a Hakurei-szentélynél.
|
|
|
10A legtöbb cseresznyeszirom lehullott, és úgy tűnik a tavasz végre végetért.
|
|
|
12Hosszú volt a tavasz, de nemsokára megérkezik a nyár.
|
|
|
16Reimu: „Fúú... Lehullot az összes cseresznyeszirom, most meg egyre melegebb lesz.”
|
|
|
19Marisa: „Nem mintha eddig dolgoztál volna.
|
|
|
21<c$$Marisa: „>Most komolyan takarítani fogsz?”
|
|
|
24Reimu: „Hjaj, de nem te mondtad, hogy fontos szünetet tartani?”
|
|
|
27Marisa: „Így vagy úgy, de ezek a fák is nagyon sok virágot hajtottak ki.
<c$$Marisa: „>Majdnem el se hiszem.”
|
|
|
31Reimu: „Gyorsan elfelejtődik egy olyan incidens, ami nem okozott gondot.”
|
|
|
34Marisa: „Így működik az élet..."
|
|
|
37Reimu: „Ha ez a sok virág mind elnyílik, semmi sem fog megmaradni belőlük.
|
|
|
39<c$$Reimu: „>Ha semmi nem marad, az emléke is lassan eltűnik.”
|
|
|
42Marisa: „Igazán? Nekem úgy tűnik az emlék akkor is megmarad.”
|
|
|
46Eiki: „Így működnek az emlékek.
|
|
|
48<c$$Eiki: „>Ahogy a dolgok eltűnnek, velük együtt az emlékek is eltűnnek.”
|
|
|
51Reimu: „Nocsak, régen nem találkoztunk.”
|
|
|
54Marisa: „Ki is vagy te?”
|
|
|
57Eiki: „Felfrissíthetnéd magad és az emlékeidet a hatvanadik év megtisztulásában.
|
|
|
59<c$$Eiki: „>Néha még az emlékeket is fel kell frissíteni, nem igaz?”
|
|
|
62Marisa: „Azt mondja néha...
|
|
|
64<c$$Marisa: „>Hatvan év biza' hosszú idő ám. Egy életben csak egyszer jön el.”
|
|
|
67Reimu: „Hát pedig nekem úgy tűnik, hogy neked hosszú életed lesz. Csak még hatvan év.”
|
|
|
70Marisa: „Ezt úgy mondod, mintha valami szörny lennék.”
|
|
|
73Eiki: „Az emberi történelem esetében, hatvan év egy teljes körforgásnak felel meg.
|
|
|
75<c$$Eiki: „>Emiatt, ha ti ketten eléritek a hatvan évet, az emlékeitek is
|
|
|
77<c$$Eiki: „>megtisztulnak és újjászületnek.
|
|
|
79<c$$Eiki: „>De erről majd beszélünk még, ha megéritek.”
|
|
|
82Reimu: „Hát, jól van.
|
|
|
84<c$$Reimu: „>Mire véget ér a nyár, én már biztosan el fogom felejteni ezt a virágincidenst.
|
|
|
86<c$$Reimu: „>Hiszen már is elfelejtettem, hogy nem én oldottam meg.”
|
|
|
89Marisa: „Az biztos.”
|
|
|
92Eiki: „Biztos vagyok benne, hogy hatvan év múlva ismét emlékezni fogsz rá.
|
|
|
94<c$$Eiki: „>Addig is, de fogadjátok meg, amit tanítottam nektek.”
|
|
|
97Reimu: „Mi? Még hatvan évig?”
|
|
|
100Eiki: „Mi ez a beszéd? Halálig tartsd meg,
<c$$Eiki: „>ha kell a halálod után is.”
|
|
|
104Marisa: „Egy életen át tartó gyakorlat, mi? Úgy tűnik Reimué alapból nem volt valami hatékony.
|
|
|
106<c$$Marisa: „>Segítsek?”
|
|
|
108Gensoukyou virágai elhullottak és új zöld levelek indították az új évszakot.
|
|
|
110A rendellenes virágzás úgy tűnt, csak egy pillanatig tartott.
|
|
|
112A hatvanadik évfordulót illetően úgy tűnt, a youkaiok jól fognak rá emlékezni...
|
|
|
115...viszont olybá tűnik, hogy elfelejtődött a nyár várása közepette.
|
|
|
117Így igaz, senki sem számított arra, hogy erre az évfordulóra bárki is emlékezni fog.
|
|
|
119Talán egyáltalán nem marad emléke miután még hatvan év eltelt.
|
|
|
121Épp, ahogy a természet visszatér a forrásához,...
|
|
|
123...az emberek emlékei is visszatérnek oda hatvan év után.
|
|
|
125A színpad függönyei eltakarják a történelmet minden hatvanadik évben,...
|
|
|
127...és egy újabb hatvan év veszi kezdetét.
|
|
|
129Ha a történelem ismétli önmagát, akkor mit gondolnak róla
a hatvan évnél idősebb youkaiok?
|
|
|
132Végül, csak az számít hogy nézünk szembe azzal a hatvan évvel.
|
|
|
134Gratulálok!
14. befejezés
|
