TH175/Reimu befejezései

Karakterek beszédstílusának útmutatója

data/event/script/ending/reimu.pl.jdiff

	A föld legmélyebb bugyraiban található Kőolajtenger. Egy élettelen szakadék.
	A tenger az Ópokol mélyében honolt.
	-Talán ebből a rejtélyes folyadékból... ebből az átkozott olajból jön ez a hang? Reimu töprengett, egy semmiből jövő morgás hallatán.
	Yuuma: „Nem tudsz valami sokat az olajról, mi?”
	Reimu: „Egek, de büdös... hogy nem zavar téged?”
	Yuuma: „Ettől a szagtól lesznek kapzsik az emberek és ez égei porig a világot. Ha egyszer megszokod, nincs is ennél jobb.”
	Reimu: „Ezt akarod, mi?! Elárasztani a felszínt és felperzselni. Nem fogom hagyni!”
	Yuuma: „He? Elárasztani a felszínt? Mi a rákról beszélsz? Az méretes pazarlás lenne. Ki csinálna ilyet?”
	Yuuma: „Az összes itteni olaj az enyém! Egy cseppet sem kaphat belőle senki!”
	Reimu: „Mi?”
	Reimu: „Hogy micsoda?”
	Yuuma: „Így van! Az emberek csak menjenek vissza a felszínre. Az olaj a Gouyoku szövetségé. A miénk.”
	Yuuma: „De... mégis honnan tudnak a felszíniek erről a helyről? Nem szabadna tudniuk mi folyik ilyen mélyen a föld alatt.”
	Yuuma: „Szivárog az olaj? Geheheh... mekkora pazarlás... egy cseppje sem veszhet el!”
	Reimut kisodorta a barlangrendszerből a pokoltűz és egy sáros vízáramlat. A felszíni gejzírmező kellős közepén találta magát.
	A Yuumával való találkozása óta valamennyire csökkent az olajszivárgás.
	Azon tűnődött, hogy vajon csak egy figyelmeztetés lett volna-e az egész, viszont nagyot tévedett.